Törpe wyandotte

A törpetyúkok között kétségtelenül a törpe vajandott a legelterjedtebb. A forma, az alak, az állás, a fej és a tollazat a kecsesség, a termetesség és az elegancia jól sikerült keveréke, és egyfajta "barátságosságot" tükröz. A testformák szélesek és teltek, a törzs tartása vízszintes legyen. A háttájéknak felülről nézve egyenletesen szélesnek kell lennie; oldalról szemlélve rövid ívvonalat mutat és a jól emelkedő nyergen át a farokba megy át. A farok előtt sem keskenyedhet el. Az erős nyak kissé ívelt. Hátulról nézve a farok széles, patkó alakú és pehelytollakban gazdag legyen. A farok leghátsóbb pontja nemes állatoknál egyben a legmagasabb is; ez alapján büntetik a lejtő fart, mint pl. a törpe cochinnál. Az emelkedés is fontos: a vége nem lehet szűk, túl alacsony, de oldalra sem puffadhat. A mélyre menő has vonal és a széles, telt has hozzátartoznak a tipikus vajandott-alakhoz. Ha a szárnyak zártak és feszesen testhezállók, kicsit látszik az állat combja és középhosszú, nem túl finom csontozatú a lába, akkor a többi fajtajellemzővel együtt egy nagyon értékes kiállítási állatot látunk. A kormánytollak semmi esetre sem állhatnak ki a farokból, sokkal inkább takarják el a fedőtollak. A tojó alakja kicsit hosszabb, has tájéka még teltebb, mint a kakasé. A rövid, széles fejen a hozzáillő csőrrel ül az elöl széles és kis gyöngyökkel jól berakott rózsataraj . A taraj hátrafelé elkeskenyedve a kerek taraj végbe (tövis) fut, követve a tarkó vonalát. A füllebenyek kicsik és pirosak, a toroklebenyek közepes méretűek, kerekek és finomszerkezetűek. Narancssárga-piros szemek tartoznak a vajandott-archoz. A láb lehetőleg minden színváltozatban tiszta sárga legyen.

Szín és minta

 A teljesség kedvéért említsük meg a többi színváltozatot is: ezüstnyakú, sötét, világos, sárga-columbia, ezüst feketeszegélyű, arany feketeszegélyű, kék-arany, fehérarany, tarka, autoszex, sárga karvalyszínű, fehér-kék columbia, narancssárga nyakú, lazacszínű és nyírfaszínű. A szegélyezettek csoportja az ezüst, az arany, a kék-arany és a fehérarany színváltozatokat foglalja magába. Még ha ezekkel szemben nem is támaszthatunk olyan magas formai követelményeket, mint az egyszínűekkel szemben, mivel a keményebb és többnyire tömörebb tollak nem mindig adják ki a tipikus vajandottvonalat és a hátulsó rész teltségét, minden évben figyelemre méltó állatokat mutatnak be. Az ezüstszínűeknél a tiszta ezüstfehér alapszín mellett fontos az éles fekete szegély. A kakas feje, nyaka és nyeregtollazatán finom tollszárcsík látható. A háton és a szárnyfedőkön csak alig látható a szegélyezettség. A látható evezők fehérek és fekete a szegélyük, a főevezők külső zászlaja fehér, a belső zászlaja fekete. Az alsó tollazat lehetőleg sötét legyen. A kakas és a tojó farktollai is mélyfeketék. Az aranyszínű törpe vajandottok arany barna színűek és ragyogó zöldes fekete a tollak szegélye. A kakas szárnyai és válltollai arany vörösek - sötétbarnák és keskeny szegélyűek. A határozott szegély vonal elvárt. Az alsó tollazat szinte fekete. A kék-aranyszínűeknél a tollak aranybarna belsejét kék szegély veszi körül. A has és az alsó tollazat lehetőleg sötét kékesszürke legyen. Fontos a kék tollszárcsík a nyaktollazatban, melynek jól el kell külön ülnie az üde aranyszínű szegélytől. A fehér aranyszínek nyaktollainak fehér a belseje. A tollbelső színe egyébként megfelel a kék aranyszínűekének, csak a szegély itt fehér, a hason, a farkon és az alsó tollazaton pedig tejszín fehér.

Egyedi tulajdonságok

A fajta kedveltségét és tetszetősségét elsősorban szép, lekerekített formájának és a gazdag színváltozatoknak és mintázatoknak köszönheti. Gazdasági szempontból sem maradnak le a törpe vajandottok. Tenyésztőik mindig dicsérik a jó termékenyülését, a kelési eredményeket és a csibék jó növekedési erélyét. A kis hellyel rendelkező törpetyúk-barátoknak is ajánlható ez a fajta. Az állatok hely- és takarmányigénye szerény. Szelídségük miatt könnyen felkészíthetőek a kiállításokra és nyugodtan viselkednek a kiállító ketrecben.